Psalm 59
P S A L M S — 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 |
General information
Settings by composers
- Orlando di Lasso SATB (v. 2, Latin)
- Brian Marble A solo (vv. 2-4,10-11,17-18, English)
- Robert Parsons SSAATB or AATTBarB (vv. 1-2, English BCP; adds Psalm 60:11)
- Arthur Sullivan SATB with T solo (vv. 16,9,17, English, BCP)
Text and translations
Clementine Vulgate (Psalm 58)Latin text1 In finem, ne disperdas. David in tituli inscriptionem, quando misit Saul et custodivit domum ejus ut eum interficeret. |
Church of England 1662 Book of Common PrayerEnglish text Unto the end, destroy not, for David for an inscription of a title, when Saul sent and watched his house to kill him. |
Káldi fordítás (58. zsoltár)
Hungarian translation
Végig, „El ne veszíts!“ Dávid emlékirása, mikor elküldött Saul, és őrizte az ő házát, hogy megölje őt.
Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem! és a rámtámadóktól szabadíts meg engem.
Ments meg engem a gonosztevőktől; és a vérszopó férfiaktól szabadíts meg engem.
Mert ime megfogják lelkemet; rám rohannak az erősek;
és nincs gonoszságom, sem bűnöm, Uram! gonoszság nélkül futottam, és eligazodtam.
Kelj föl elém, és lásd ezt, és te, Uram, erők Istene, Izrael Istene! figyelj és látogass meg minden nemzetet; és ne könyörűlj senkin, ki gonoszságot cselekszik.
Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, mint az ebek, és megkerűlik a várost.
Ime szájokkal szólnak, és kard van ajkaikon; mert ki hallja?
De te, Uram! kineveted őket; semmivé teszesz minden nemzetet.
Én erősségemet benned helyezem; mert te, Isten! én oltalmam vagy.
Az én Istenem irgalmassága megelőz engem;
az Isten megmutatja nekem ellenségeimet. Ne öld meg őket, nehogy megfeledkezzenek népeim. Széleszd el őket a te erőddel, és vesd le őket, én oltalmazó Uram!
A mit szájok mond, merő gonoszság. Fogassanak meg kevélységökben; kik az átkozódásban és hazudságban még kérkednek is.
Veszítsd el őket a te haragodban, veszítsd el őket, hogy többé ne legyenek. És tudva lesz, hogy Isten uralkodik Jákobon és a föld határain.
Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, mint az ebek, és megkerülik a várost.
Ők elszélednek eledelért, és ha jól nem laknak, morognak is.
Én pedig a te erősségedet éneklem, és fölmagasztalom irgalmadat reggel; mert oltalmam lettél és menedékem az én szorongásom napján.
Én segítőm! neked éneklek, mert oltalmazó Istenem vagy; én Istenem! én irgalmasságom!