Dixi ergo in corde meo (Orlando di Lasso)

From ChoralWiki
Jump to: navigation, search

Music files

L E G E N D Disclaimer How to download
ICON SOURCE
Icon_pdf.gif Pdf
Icon_snd.gif Midi
Icon_ly.gif LilyPond
File details.gif File details
Question.gif Help
  • (Posted 2018-01-07)   CPDL #48327:       
Editor: Pothárn Imre (submitted 2018-01-07).   Score information: A4, 10 pages, 186 kB   Copyright: CPDL
Edition notes: Transcribed from 1585 print. Original pitch (high chiavette) and note-values.

General Information

Title: Dixi ergo in corde meo
Composer: Orlando di Lasso
Lyricist:

Number of voices: 5vv   Voicing: SATTB
Genre: SacredMotet

Language: Latin
Instruments: A cappella

Published: 1585 in Hieremiae prophetae lamentationes at aliae piae cantiones

Description:
1. Dixi ergo in corde meo
2. Possedi servos et ancillas
3. Et omnia quae desideraverunt

External websites:

Original text and translations

Latin.png Latin text

Dixi ergo in corde meo: vadam et affluam deliciis et fruar bonis.
Et vidi quod hoc quoque esset vanitas.
Risum reputavi errorem et gaudio dixi: quid frustra deciperis?
Cogitavi in corde meo abstrahere a vino carnem meam
ut animum meum transferrem ad sapientiam devitaremque stultitiam
donec viderem quid esset utile filiis hominum
quo facto opus est sub sole numero dierum vitae suae.
Magnificavi opera mea, aedificavi mihi domos et plantavi vineas.

Possedi servos et ancillas, multamque familiam habui,
armentum quoque et magnus ovium greges
ultra omnes qui fuerunt ante me in Jerusalem.
Coacervavi mihi argentum et aurum et substantias regum et provinciarum.
Feci mihi cantores et cantatrices et delicias filiorum hominum,
scyphos et urceos in ministerio ad vina fundenda,
et supergressus sum opibus omnes qui ante me fuerunt in Jerusalem.
Sapientia quoque perseveravit mecum.

Et omnia quae desideraverunt oculi mei non negavi eis,
nec prohibui cor meum quin omni voluptate frueretur
et oblectaret se in his quae praeparaveram
et hanc ratus sum partem meam si uterer labore meo.
Cumque me convertissem ad universa opera quae fecerant manus meae
et ad labores in quibus frustra sudaveram,
vidi in omnibus vanitatem et afflictionem animi et nihil permanere sub sole.
(Ecclesiastes, 2;1-4, 7-11)

English.png English translation

I said in my heart: I will go, and abound with delights, and enjoy good things.
And I saw that this also was vanity.
Laughter I counted error, and to mirth I said: Why art thou vainly deceived?
I thought in my heart to withdraw my flesh from wine,
that I might turn my mind to wisdom, and might avoid folly,
till I might see what was profitable for the children of men,
and what they ought to do under the sun, all the days of their life.
I made me great works, I built me houses, and planted vineyards.

I got me menservants and maidservants, and had a great family:
and herds of oxen, and great flocks of sheep,
above all that were before me in Jerusalem.
I heaped together for myself silver and gold, and the wealth of kings, and provinces,
I made me singing men, and singing women, and the delights of the sons of men,
cups and vessels to serve to pour out wine,
And I surpassed in riches all that were before me in Jerusalem.
My wisdom also remained with me.

And whatsoever my eyes desired, I refused them not,
and I withheld not my heart from enjoying every pleasure,
and delighting itself in the things which I had prepared,
and esteemed this my portion, to make use of my own labour.
And when I turned myself to all the works which my hands had wrought,
and to the labours wherein I had laboured in vain,
I saw in all things vanity, and vexation of mind, and that nothing was lasting under the sun.

Hungarian.png Hungarian translation

Azt mondtam magamban: Megyek és átadom magamat a gyönyörnek, és élvezem azt, ami kellemes!
De láttam, hogy ez is csak hiúság!
A nevetésről megállapítottam, hogy esztelenség, a gyönyörnek pedig azt mondtam: Miért bolondulsz hiába?
Azt gondoltam magamban: elvonom a bort testemtől, a szívemet bölcsességre adom és elkerülöm a balgaságot,
amíg csak meg nem látom, jó-e így tenni az emberek fiainak a nap alatt,
ameddig életüknek napjai tartanak.
Nagy dolgokat alkottam: palotákat építettem magamnak és szőlőket ültettem.

Rabszolgákat és rabnőket vásároltam, és sok házinépet tartottam;
marhacsordáim és nagy juhnyájaim voltak, több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben.
Ezüstöt és aranyat gyűjtöttem magamnak, királyok és tartományok gazdagságát;
énekeseket, énekesnőket és az emberek fiainak gyönyörűségét,
serlegeket, boroskancsókat szereztem magamnak.
Felülmúltam gazdagsággal minden elődömet Jeruzsálemben,
és a bölcsesség is megmaradt velem.

Amit csak szemem megkívánt, nem tagadtam meg tőle;
nem vontam meg szívemtől semmiféle gyönyörűséget,
és annak élvezetét sem, amit előkészítettem.
Azt tartottam osztályrészemnek, ha fáradságom hasznát veszem.
Amikor azonban néztem műveimet, valahányat kezem alkotott, és a fáradságot, amellyel oktalanul törtem magamat,
láttam, hogy az egész csak hiúság és szélkergetés, és nincs semmi maradandó a nap alatt.